" Élvezetből az olvas, aki a könyvben valami szépséget keres, egy álmot, egy ébredést, saját érzelmeinek nemesebb mását vagy olyan kalandok ízét, amelyekben az életben nem lehetett része."
André Maurois
Egészen kis korom óta meséket írtam. Mindig is csodálattal töltöttek el a könyvek és a bennük található történetek. Első meghatározó olvasmányélményem Charlotte Bronte-től a Jane Eyre volt, amit 12 éves koromban hirtelen ötlettől vezérelve vettem le a könyvespolcunkról. Azóta ha erre a könyvre gondolok, mindig eszembe jut a regény első mondata:
„Aznap szó sem lehette a délutáni sétáról”
17 évesen novellák írásával szórakoztattam magam. Egyszer az egyiket el is küldtem egy diákírói pályázatra, azonban semmilyen visszajelzést nem kaptam. Még ugyanebben az évben döntöttem el, hogy magyar szakon szeretnék továbbtanulni az egyetemen. Verseket, regényeket olvastam minden szabadidőmben, néha még az általam unalmasabbnak tartott órákon is (nyelvórák, reál tárgyak). A Vas Népe Séta nevű programjában is részt vettem, írtam egy cikket a 86-os számú főút minden napos életveszélyes közlekedéséről, ami azonban nem jelent meg az újság hasábjain. Viszont 2007-ben riportot készített velem a Vas Népe, a programban szerzett tapasztalataim és az újságírói terveim miatt. Elsőéves egyetemistaként résztvehettem a Pilinszky konferencián, később az előadásokról készült könyv dvd-mellékletének szerkesztője lehettem, és egy power pointos bemutatóval én is hozzájárultam társaimmal a Pilinszky kutatáshoz. További terveim közé tartozik az is hogy mesterképzésben tovább tanuljam az alkalmazott irodalomtudományt, és később kutatási projektekben részt vegyek.