Tükör-kép-szilánkok
Láss, láss akkor is ha láthatatlan vagyok
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Itt a saját verseimet teszem közzé:
Játsszunk még!
Építsünk homokból várat,
Tegyünk bele katonákat.
Papírból hajtogassunk repülőt,
Szálljunk vele a felhők fölött.
A kisvasutat indítsuk el a pályán,
Zakatoljunk át vele az idő kapuján.
Húzzuk fel a sárga búgócsigát,
Pörögjünk vele, és lássunk csodát.
Fújjunk a levegőbe szappanbuborékot,
Pattanjunk szét vele, ha elér egy pontot.
Üljünk fel az óriáskerékre,
Körözzünk vele a végtelen éjben.
Fogjunk a kezünkbe piros csörgőlabdát,
Dobálózzunk vele, míg világ a világ.
Pattanjunk fel a fehér hintaló hátára,
Vágtassunk vele a csillagok útjára.
Lendítsünk egyet a rózsaszín hintán,
Ugorjunk ki belőle, ha magasan jár.
S ha túléltük a veszélyes ugrást…
Minden játék mehet újra tovább.
Zenél a csend…
Lassan kialszik minden lámpa
már csak az óra mutatója járja
körös futását a számlapon
a csend szól és hallgatom.
Csilingel halkan, mint csengettyű
majd lágy muzsikává hevül
végül eléri a mérték fokát
mint kinek húzzák a fogát.
Üvölt és tombol a fejemben
nem hallok mást szüntelen
csak azt a néma, dübörgő hangot
mint ki elaludt a vonaton.
Megszűnik a fény, a sötétség jő
csak az árnyak járnak téged körül
nézik, mikor szunnyadsz már el
s a tárgyakba lassan valaki életet lehel.
Sikít a csend…
Torzítja a látomást
füstöt, italt és konok lázadást
mikor már a kutya sem vonyít
te akkor térsz haza megint.
Visít az óra…
a fejednek kell a kezed mankónak
a pilláid lassan csukódnak
az ágyad vár az altatóra
menj, mert kellesz még holnapra.
S majd kezdődik elölről megint
a csend zenél, sikít, visít
s te magadban jólesőn nyugtázod
a holnap mindent utánoz.
2007.03.26
Vers a kezedre:
Égszínkék
két füst között
indázó érzés,
virágözön,
Pávatoll
a siető érintés,
tört fény
belélegzés,
Alkony
mint homályos tükör,
csikk a tálban
a bőr,
Hárfaszó
eleven-maszk- játék,
kezedben elszakadt
nyakék.
Vers melletted:
Nyár a semmi, viráglobonc,
hajad fényén csillog a hold,
pitypang buborékként fújva,
füst a lélek haláltánca.
/Köpenyt kanyarít magára,
fázós lelkét bebugyolálja,
víztiszta értékek látszata,
homályba veszett érzelemláncolat/
Nyáréjszaka
éjszakai képzelgés...
alattomos a csuhás
az egész világ fel-felvillanás
szép a lány
haja alul aranybarnás
biciklikerék forgás
a nevetése
küllők közötti gyöngy
a fogsora
harmadik pohár
és hátrazuhanás
kútkávának nézett
szalonnasütő a fekhely
légy az enyém
barnafelsős
cigiregyújt
nézi a füstöt
angyal haja
számomra glória.
Jegyzetlapokra...
Mondd miért nem látlak?
hová tűntek a színtelen mosolyok,
léptem zajában látom
minden elrontott napom.
Víz csobog
kulcs csörög
valahol egy
zárban felejtettél
és én csak hangtalan sírok
mire volt jó ez a kéj.
Kávé pohár alján
kifosztott szavak egy napló lapján
elátkozlak mert szeretlek
csigalépcsőn leszédülve.
Tudom neked még én
Kőbe dobott víz
mikor én már
slusszkulcsos
majdnem gyilkosság.
Szecessziós vers:
Ne etesd a hattyút
hajadba kár a virágfüzér
vörös ruhádon nem látszik a vér,
felesleges vagy mint a többi nő
púder, állarc, illatfelhő,
kert hűvös árnya hívogat
kíváncsi szem odalátogat
összefonódó testek az alkonyatban.
Fátyol takarja hamis arcod
testeden burjánzik a sok ékszer
kiábrándult lepke-lelked
csak álmodja az életet.
Ballada:
Szőke Anna kisleány
játszott kint a réten
Szőke Anna kisleány
játszott a lemenő fényben.
Március idusán
forradalom napján
Szőke Anna kisleány
szegény megrontott lélek.
Fiatal zászlót tartó kezek
Szőke Anna kisleány
nézte a tüntető tömeget
Szőke Anna kisleány
Március idusán
forradalom napján
Szőke Anna kisleány
szegény megrontott lélek.
Szőke Anna kisleány
félt a nagy tömegtől
Szőke Anna kisleány
a templomba menekült.
Március idusán
forradalom napján
Szőke Anna kisleány
szegény megrontott lélek.
Kedves barát nyugtatta a kislányt
miseborral itatta, a paplakba invitálta
Szőke Anna kisleány
nem tudta mi vár rá.
Március idusán
forradalom napján
Szőke Anna kisleány
szegény megrontott lélek.
Szőke Anna kisleány
beszédült az ágyba
Szőke Anna kisleány
nem volt magánál
Március idusán
forradalom napján
Szőke Anna kisleány
szegény megrontott lélek.
A pap lerángatta ruháját
mellé feküdt az ágyba
kiélte perverz vágyát
a kislányt megrontva.
Március idusán
forradalom napján
Szőke Anna kisleány
szegény megrontott lélek.
Szőke Anna kisleány
sokára tért észhez
Szőke Anna kisleány
gondolta- magával végez.
Március idusán
forradalom napján
Szőke Anna kisleány
szegény megrontott lélek.
Elhagyta a paplakot, kiment a parkba
Szőke Anna kisleány
sírva ült le egy padra
Szőke Anna kisleány
Március idusán
forradalom napján
játszani kezdett a lemenő fényben
megbomlott elmével.
Szóljon ez az ének
mindazoknak akik élnek
legyen e történet tanulság
minden földi népnek.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Tükör-kép-szilánkok - © 2008 - 2024 - pillangolelek.hupont.hu